Agyfogyatkozás

Utószó

Korunk „mutatós” volta – technika, orvosságok, miegymás – ellenére (vagy éppen azért?) az emberek a jövőt (ma már a jelent) aggodalommal és félelemmel figyelik (figyelem). Elvesztik, elhagyják jó kis hiteiket, rissz-rosszakat kreálnak, magukra hagyottságukban magukra találnak.
Bár! „S mert szörnyüséges, lehetetlen, / Hogy senkié vagy emberé / Az Élet, az Élet, az Élet” (Ady Endre: Menekülés az Úrhoz).
Így tettem én is. Kiállítási koncepcióterv: „Egy erős tartalmi-gondolati meghatározottság keresi megjelenési formáját ezekben a »tematikus« munkákban. A megtalált forma az emberi agy” (az MNA–Agyfogyatkozás című NKA-pályázatból). „Agy: agykutatás, agykontroll, agyoncsap, agyonüt, agyonnyom, agyonlő… agybaj” (Magyar Értelmező Szótár).
Ez a legmagasabban szervezett anyag (Leninék: Sluß – Kuss) lett képeim témája. Mert mint forma, anyag, látvány (jó kis háborúk, balesetek, tévé) nem választható el az óriási asszociációs árnyékvetésétől, megmagyarázhatatlan, transzcendens képességétől. 
És jönnek a kérdéseim (vagy ezek az Ő kérdései?). Ez az én agyam, vagy kinek az agya? Használtam én ezt, én tettem tönkre, én koszoltam el? (Hamis tudat – tud. szoc.) Én csak elszenvedem, vagy élvezem, hogy hülyeségekkel van feltöltve, vagy Ő nyalta be? Bír Ő annyi autonómiával, hogy a jobbik részem legyen? Racionális fékje, kontrollja valami morált is sugall!
„Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! / Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis” (József Attila: Két hexameter).
Lehet agyfogyatkozás? Lehet agylemente? Lehet agyfelkelés? Lehet!
„Eldobom az agyam” (folklór, nyócker).

MNA
2016