Az életút

A zenei kezdetek

Boldoczki Gábor 1976. szeptember 16-án született Szegeden. Kivételes tehetségét már korán felismerték: tizennégy évesen, 1990-ben elnyerte az Országos Lubik Imre Trombitaverseny első díját Zalaegerszegen, amit három évvel korábban második helyezéssel alapozott meg.

A zenei tanulmányok

Boldoczki Gábor édesapja, Boldoczki Sándor, az ország egyik legismertebb rézfúvós tanára. 1944-ben született Kiskőrösön. 1962-ben, trombitaművészi karriertervei ellenére, az anyagi körülmények miatt szakmunkásbizonyítványt szerzett cipőfelsőrész-készítésben. 1972-ben tudta beváltani terveit és elvégezte a zeneművészeti szakközépiskolát Szegeden. Ugyanott szerezte 1975-ben a zenetanári és az általános iskolai énektanári diplomát. 1981-ig Kiskunmajsán volt zenetanár, majd Kiskőrösön folytatta. 1993-tól öt éven át a kiskőrösi zeneiskola igazgatója volt, 2004-ben nyugdíjba ment, de aktív maradt. Noha fia a legismertebb magyar trombitaművész, sok más növendéke is jeles hazai és külföldi együttesben játszik, illetve tanít.

Boldoczki Gábor zenei tanulmányait a Kiskőrösi Állami Zeneiskolában kezdte édesapja vezetésével. Ezt követően a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta Kis András trombitaművész irányítása alatt. 1993-ban a Zeneművészeti Szakközépiskolák Rézfúvós és Ütősversenyén első díjat nyert Miskolcon. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Szűcs Zoltán trombitaművész növendékeként, majd a karlsruhei Hochschule für Musikban Reinhold Friedrich professzor osztályában tökéletesítette.

2010-ben DLA fokozatot szerzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen A trombita alkalmazásának módjai Richard Strauss szimfonikus költeményeinek tükrében című disszertációjával, amelyet summa cum laude minősítéssel védett meg. Ugyanebben az évben kezdett oktatni az egyetemen, ahol 2020-ban egyetemi tanárrá nevezték ki, és a rézfúvós tanszéki csoport vezetője lett.

A karrier kezdete

A nemzetközi karrierje 1996-ban indult, amikor a genfi Nemzetközi Trombitaversenyen harmadik, majd a porciai versenyen második díjat nyert. Az áttörést 1997 hozta meg, amikor egy év alatt három jelentős nemzetközi versenyen is kiemelkedő eredményt ért el: a Prágai Tavasz Nemzetközi Zenei Versenyen második díjat nyert (első díjat nem adtak ki), a müncheni ARD Nemzetközi Zenei Versenyen harmadik helyezést ért el (sem első, sem második díjat nem adtak ki), valamint elnyerte a párizsi Maurice André Nemzetközi Trombitaverseny első díját.

Maurice André elismerése különösen emlékezetes. A híres trombitaművészt ugyanis többször megkérdezték, ki a legjobb trombitás. Azt válaszolta, hogy Maurice André az első, és nincs második, nincs harmadik helyezett. Egészen addig tartotta magát ehhez a véleményéhez, amíg meg nem hallotta Boldoczki Gábort játszani. A magyar művészt maga André konferálta fel a trombitaversenyen: „Most a Tomasi-koncertet fogják hallani, ahogyan én azt életemben mindig szerettem volna eljátszani.”

1997-ben további sikereket ért el: az Országos Trombitaversenyen Pilisvörösváron és a Yamaha Zenei Versenyen is első díjat szerzett, majd 1999-ben ismét győzedelmeskedett a pilisvörösvári Nemzetközi Trombitaversenyen. A Salzburger Nachrichten így méltatta játékát: „Könnyed artikuláció, maximális hajlékonyság, extrém biztos technika, koloratúrjáték... egy elsőrangú szólista minden zeneművet megnemesít.” A Süddeutsche Zeitung pedig Maurice André „méltó követőjeként" említette.

A nemzetközi sikerek és elismerések

Művészi munkásságát számos díjjal ismerték el: 2008-ban Junior Prima Díjat, 2013-ban Liszt Ferenc-díjat kapott, 2014-ben a Magyar Művészeti Akadémia az "Év zeneművésze" díjjal tüntette ki. 2018-ban bekerült „A kultúra 50 arca" közé, 2019-ben Bartók–Pásztory-díjban részesült, és Budavár díszpolgárává választották. A 2022/23-as koncertszezonban a Müpa „Évad művésze" volt, 2023-ban pedig a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották. Boldoczkiról az ARTE Csatorna dokumentumfilmet sugározott, melynek zenei bejátszásain az Osztrák–Magyar Haydn Zenekar játszott Fischer Ádám vezényletével, két közös koncertjüket idézve az Eszterházy-kastélyból és a grazi Musikvereinből.

A hírnévvel együtt járó kritikák sem kerülték el. Noha érdemtelen támadások nem érték, némi szellemes évődésben része volt. Fáy Miklós 2004. augusztus 7-i kritikájában írta: „Az áttörést Boldoczki Gábor hozza meg, a helyzet azonban kissé így is bonyolult marad. Egyfelől tudni kell, hogy a huszonnyolc éves trombitás többé-kevésbé világsztár, a Sonynál jelennek meg lemezei, a neve, az arca ismerős azoknak, akik a világban klasszikus zenét hallgatnak. Jól játszik, jó ránézni, új generáció, a frakkos urak között ő már úgy öltözködik, mint egy olasz focista a tévéfellépésekre, sötétkék, hosszú kabát, pompás nyakkendő. Az egész jelenség friss, kedves, jópofa, ahogy rángatja magát a zenére, és hogy könnyebb legyen belőni, kit hallunk, valakik óhatatlanul kitalálják, hogy Boldoczki Gábor az új Maurice André. [...] Boldoczki az Boldoczki, és ez sem kevés."

A trombitaművész sem a méltatásokra, sem a bírálatokra nem reagál. Menedzserével minden nyilvános szereplésre alaposan felkészül, és kizárólag szakmai válaszokat ad. A legtöbb sajtóbeszámoló felkészültségét és muzikalitását hangsúlyozza, mint Devich Márton 2019. február 6-i írása Fassang Lászlóval közös estjükről: „A koncert második felének eleje ragadott meg leginkább. Ahogy az orgonaimprovizáció Fauré Álom után című slágerdarabjába úszott, Boldoczki finom, bársonyos trombitaszólamával elvarázsolva a hallgatóságot, majd egy újabb rögtönzéses átvezetéssel Enescu szép Legendája szólalt meg. [...] A hangversenyt Händel trombitára és zenekarra írott, ünnepélyes D-dúr szvitje koronázta meg, fejedelmi ragyogással."

A repertoár és hangszerek

A repertoárja rendkívül széles, Johann Sebastian Bach (1685-1750), Georg Friedrich Händel (1685-1759), Georg Philipp Telemann (1681-1767), Antonio Vivaldi (1678-1741), Joseph Haydn (1732-1809), Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) és Johann Nepomuk Hummel (1778-1837) műveitől egészen a kortárs zenéig terjed. B & S és Scherzer hangszereken játszik.

Együttműködések

Zenekarok és kamaraegyüttesek

Nemzetközi karrierjének meghatározó pillanata volt 2004-es bécsi Musikverein-beli debütálása: egy héttel a koncert előtt Maurice André betegsége miatt lemondta fellépését, és a szervezők őt kérték fel helyettesítésre. Bár nagy kihívást jelentett – hiszen a drága jegyeket mind André (1933-2012) nevére adták el – a koncert hatalmas sikert aratott. Ugyanebben az évben történelmet írt azzal is, hogy a Salzburgi Ünnepi Játékok első trombitás szólistájaként lépett fel.

Különleges élményt jelentett számára az I Musici di Roma együttessel való együttműködés, amellyel olasz barokk, klasszikus és romantikus versenyműveket rögzített. Emlékezetes maradt az első próba, amikor a nagy múltú együttes előtt ismertette elképzeléseit Vivaldi zenéjéről. Később a Cappella Gabetta együttessel is gyümölcsöző kapcsolatot alakított ki – velük készítette el a Tromba Veneziana című albumát, amelyen modern ventiltrombitán játszott, míg a zenekar historikus hangszereken kísérte. Ez akkoriban úttörő kezdeményezésnek számított.

Rendszeresen fellép a világ legrangosabb koncerttermeiben: a bécsi Musikvereinben, az amszterdami Concertgebouw-ban, a berlini Philharmonie-ban és a párizsi Théâtre des Champs-Élysées-ben.

Az egyetemi években, majd utánais egy rövid ideig a Magyar Rézfúvós Kvintett tagja volt (a többi muzsikus: Nagy Csaba - trombita, Holb Zoltán - kürt, Farkas István Péter - harsona, Bazsinka József - tuba), amellyel számos hangversenyen fellépett, illetve lemezt vett fel. A szólókarrier után már nem fért bele a felkéréseibe, de tanítványainak azóta is tanítja a kamarazenélést.

A magyar művészek közül különösen szoros szakmai barátságot ápol Bogányi Gergővel, akivel tíz éven át koncertezett rendszeresen Németországban (többek között Sosztakovics zongora- és trombitaszólóra írt Első zongoraversenyét játszották előszeretettel). Emellett olyan kiváló művészekkel dolgozott együtt, mint Balázs János zongoraművész és Baráti Kristóf hegedűművész, akivel lemezfelvételt is készített.

Kortárs szerzők

A kortárs zene területén kiemelkedő szerepet vállal. Krzysztof Penderecki (1933-2020) utolsó versenyművének különleges története van: nyolc évet kellett várnia a zeneszerző trombitaversenyére. Kapcsolatuk akkor kezdődött, amikor Penderecki három kadenciát komponált a Händel-versenyhez. Boldoczki szerette volna ezeket az első próba előtt személyesen bemutatni a zeneszerzőnek. A trombitaverseny ötlete ekkor merült fel, de a bemutató előtt két hónappal még nem volt kész a mű. Boldoczki meglátogatta a mestert Lengyelországban, és bemutatta neki a trombita lehetőségeit. Bár Penderecki csak annyit mondott, hogy a „vázlatok vannak a fejében", az ebéd során felhívta kiadóját és elkötelezte magát a darab megírása mellett. A mű, amely Penderecki utolsó versenyműve lett, elkészült a bemutatóra.

A magyar zeneszerzők közül Balassa Sándor Zene trombitára és zenekarra című művét 2018-ban mutatta be a Nemzeti Filharmonikusokkal. Dubrovay László három trombitaversenyének ősbemutatója is nevéhez fűződik: a 3. trombitaversenyt 2010-ben Rostockban, a Concerto trombitára és ütőhangszerekre című művet ugyanabban az évben a Mecklenburg Fesztiválon (magyarországi bemutatója 2023-ban volt), valamint a 2. trombitaversenyt 2011-ben Brüsszelben adta elő. Dubrovay-bemutatójáról Csengery Kristóf írt: „Boldoczki Gábor, hozzáértők állítják, ma hangszerének egyik legjobbja, s ha az ember meghallgatja, nemigen kételkedik ebben az értékítéletben. Ezúttal két darabot játszott: a koncert első részének záró számaként kortárs kompozíciót, a szünet után pedig 19. századi bravúrdarabot. Dubrovay László 3. trombitaversenye Boldoczki felkérésére született, s ajánlása is a megrendelőnek szól. Az ősbemutató 2010 augusztusában, a Mecklenburgi Fesztiválon zajlott le, a dedikáció címzettjének szólójával. […] Végül elképesztően virtuóz gyors szakasz zárja a darabot, olyasfajta zene, amelynek karakteréről talán elárul valamit, hogy az első benyomás alapján e formaszakaszt jegyzetfüzetemben Dubrovay Dongójának neveztem. A rendkívül hatásos és hangszeres szempontból igen hálás versenyművet Boldoczki Gábor lehetetlent nem ismerő technikai magabiztossággal, könnyedén és mutatósán — és persze nem utolsósorban a zene karakterei iránt mindvégig fogékonyan — tolmácsolta.”

Az utóbbi években is számos új művet mutatott be: 2021-ben Wolf Péter trombitaversenyét a Budapest Music Centerben, 2022-ben Malek Miklós 2. trombitaversenyét a Pesti Vigadóban és Varga Judit Bending Space and Time című művét a Müpában. 2023-ban öt ősbemutatót tartott: Eötvös Péter ECHO for trumpet and organ című művét Kölnben, Eredics Benjámin Lépések trombitára, ütőhangszerekre és vonósokra című darabját Budapesten, Ryu Jeajoon trombitaversenyét Szöulban, Fazil Say kéttrombítás versenyművét és Nina Senk Perspectives című kompozícióját a magyar fővárosban.

A lemezek

Diszkográfiája 2002-ben indult a Sony Classical kiadónál megjelent Glanz der Trompete című albummal, amellyel Echo Klassik díjat nyert „Az év új művésze" kategóriában. A lemez a Liszt Ferenc Kamarazenekarral készült. Az első lemeze összeállításakor alakítja ki saját elvét egy-egy felvétel tartalmáról. Minden CD-t hosszú tervezési folyamat előzi meg, hogy mindegyik lemez önálló tematikával bírjon. Első albumán, a Glanz der Trompetén sokszínű, változatos műsorral mutatta be a trombita sokoldalúságát.

2004-ben Haydn, Mozart és Hummel műveiből készített felvételt a Zürcher Kammerorchesterrel, 2005-ben az I Musicivel olasz versenyműveket rögzített, 2006-ban pedig Händel és Telemann műveit a Sinfonia Varsoviával. A 2007-es Gloria című albumon Hedwig Bilgram és Fenyő László működött közre. 2010-ben a Liszt Ferenc Kamarazenekarral készített Bach-albuma újabb Echo Klassik díjat nyert „Az év hangszerese" kategóriában.

2013-ban jelent meg Tromba Veneziana című albuma a historikus hangszereken játszó Cappella Gabettával, Vivaldi műveiből. A német Fono Forum így méltatta: „Boldoczki virtuozitása a bravúros gyors tételekben meggyőző, melyet vajpuha kantilénái ellensúlyoznak a lassú tételekben". 2014-ben a Festliche Trompetenkonzerte című albumot készítette el a Sinfonia Varsovia és a Liszt Ferenc Kamarazenekar közreműködésével.

2016-os Oriental Trumpet Concertos című lemeze 2017-ben két jelentős elismerést kapott: ICMA díjat kortárs zene kategóriában és harmadik Echo Klassik díját „Az év hangszerese" kategóriában. Ugyanebben az évben adta ki Bohemian Rhapsody című albumát a Prag Philharmoniával. Utóbbiról Kovács Ilona írt a Gramofon 2018/1-es számában: „Világhírű trombitaművészünk, Boldoczki Gábor már eddig is tekintélyes diszkográfiája ezúttal egy Bohemia muzsikusai előtt hódoló CD-vel gyarapodott. [...] A korongon felhangzó négy versenymű mindegyike átírat: Johann Baptist Georg Neruda eredetileg vadászkürtre, Carl Ditters von Dittersdorf és Johann Nepomuk Hummel oboára, Johann Baptist Vahhal pedig nagybőgőre képzelte el concertóját. Az átiratokat Dinyés Soma készítette. Előrebocsátom: ha hallanák Boldoczki interpretációit, nemhogy nem tiltakoznának az átiratok ellen, hanem talán eltöprengenének, vajon miért nem jutott eszükbe a trombita (vagy a Vanhal-concerto esetében a fátyolosabb hangú szárnykürt), mikor hozzáláttak művük megkomponáláshoz. [...] Boldoczki interpretációi meggyőznek arról, hogy a bécsi klasszika három óriása mellett az utókor igazságtalanul mondott ítéletet e muzsikusok zenéjéről."

2020-as Versailles albuma a Cappella Gabetta közreműködésével készült, és egy különleges felfedezést is tartalmazott: egy 300 évig a versailles-i könyvtárban hevert oboaversenyt, amelyet Jean-Philippe Rameau (1683-1764) és François Couperin (1668-1733) műveinek társaságában szólaltat meg.

Pályatársak és az új nemzedék

A magyar rézfúvós kultúrát világszínvonalúnak tartja, amit elsősorban a hazai zeneiskolai rendszer és a kiváló tanárok munkájának tulajdonít. Különösen fontosnak tartja, hogy Magyarországon a zeneiskolákban heti kétszer van lehetőség hangszeres órára, szemben a nemzetközi gyakorlattal. A Zeneakadémián jelenleg vele egykorú kollégákkal – köztük Zempléni Szabolccsal és Szentpáli Rolanddal – tanít együtt, folytatva azt a hagyományt, hogy az intézmény a legjobb jelentkezők közül választhat.

Zenei hitvallás és pedagógiai elvek

A művész ars poeticájában Ludwig van Beethovent követi. Vallja, hogy „A zene az egyetlen anyagtalan bejárat egy olyan világba, amely magasabb a tudásnál, s amely körülveszi az embert anélkül, hogy azt megragadná... Amit a szellem az érzékek útján kap meg belőle, az a megtestesült szellemi kinyilatkoztatás." (Részlet a művész Budavár Aranykönyvébe írt üzenetéből, 2019).

Boldoczki Gábor számára a trombitálás életforma, amely professzionális sportoló módjára végzett felkészülést igényel. A mindennapos gyakorlást előre megtervezett program szerint végzi, amely figyelembe veszi mind az izomzat terhelését, mind a szükséges pihenőidőt. Művészi filozófiájában különösen fontos az énekhang utánzása a hangszeren. Törekvése, hogy a trombita természetes, ünnepélyes hangzása mellett megmutassa a hangszer sokszínűségét, lágyabb, éneklőbb karakterét is.

A művész felkészülése egyedülálló módszertanon alapul. A hangszeres gyakorlást az énekléssel kezdi: először vokálisan sajátítja el az adott dallamot, majd ezt követően alkalmazza hangszerére. A technikai fejlődés monitorozása érdekében rendszeresen készít hangfelvételeket gyakorlásairól, melyeket utólag elemez. Ez az időigényes, de hatékony módszer lehetővé teszi számára a külső perspektívából történő önértékelést. A koncertekre való felkészülés során zongorakíséretes próbákat is beiktat. Szakmai fejlődésének fontos elemét képezik a Rados Ferenc zongoraművésszel folytatott konzultációk.

Versenypszichológiája és felkészülési módszere egyedülálló. Soha nem foglalkozott a versenyhelyzettel, minden fellépést koncertként fogott fel, és nem törődött a többi versenyző teljesítményével. A gyakorlást professzionális sportoló módjára végzi: "Olyan ez, mint a százméteres sprint, de ha a hangversenyen több darabot játszom, akkor inkább már az ezerméteres futáshoz hasonlít." Karlsruhei tanulmányai alatt, egy mélyponton találkozott az Iyengar-jógával, amely azóta is segíti testi-lelki egyensúlyának megőrzésében – érdekes párhuzam, hogy e módszer egyik leghíresebb tanítványa Yehudi Menuhin hegedűművész volt.

2010 óta oktat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. A pedagógiai munkájában a növendékeket mind a tanári pályára, mind a próbajátékokra és a szólista életre felkészíti, de mindig hangsúlyozza, hogy a végső döntést nekik kell meghozniuk saját útjukról. A legfontosabb visszajelzésnek nem a díjakat és elismeréseket tartja, hanem a közönség reakcióját, a koncertek után látott csillogó szemeket és a hálás tekinteteket.

Vallja, hogy az előadóművésznek nem a saját technikai tudását kell demonstrálnia, hanem a zeneművön keresztül kell közvetítenie gondolatait, érzéseit a közönség felé. Ez vezérli akkor is, amikor átiratokat készít vagy választ repertoárjába – legyen szó akár hegedű-, fuvola-, vagy csellóversenyről. A koncertprogramjait és lemezeit azzal a filozófiával állítja össze, hogy minden zenének meglegyen a maga mélysége, ugyanakkor a hallgatóság számára felüdülést, feltöltődést jelentsen. Véleménye szerint a „komolyzene" kifejezés félrevezető, hiszen a zene – bár lehet mély értelmű – alapvetően sokszínű, és a humor, a játékosság is szerves része.

[2024]

Párhuzamos életutak