Lux Ádám

„Én hiszem azt, hogy ezt a különös és megfogalmazhatatlan valamit, amit tehetségnek hívunk, kötelességünk arra használni, hogy szóljunk, adjunk, hogy felhívjuk a figyelmet. Csendes szóval, vagy ha kell, hangos kiáltással, de valóban azok legyünk, akik felverik lelkünkben a lelket. Ez akkor valósulhat meg, ha a magunkét is odaadjuk, teljesen, maradéktalanul” – hangzott el Lux Ádám 2024. április 23-i akadémiai székfoglalójában a Pesti Vigadóban. A művész színészi pályáját már a kezdetektől e központi gondolat hatja át, a tőle megszokott maximalizmussal formálja meg a karaktereket és teszi oda lelkét a közönségnek estéről estére minden egyes előadás alkalmával.

Lux Ádám útja a színészet felé eleve elrendelt, hiszen magyar szakos tanár édesanyja, Fennesz Julianna és író-műfordító-tanár édesapja, Lux Alfréd olyan családi közeget teremt, amely támogatja a kulturális tartalmak befogadását. A család rendszeresen jár operaházba, édesapja otthon 5000 kötetes könyvgyűjteménnyel rendelkezik. A magánéletben visszafogott művészben elmondása szerint meglehetősen korán, már hároméves korában megmutatkozó, kialakuló szereplési vágy arra sarkallja, hogy a hozzájuk vendégségbe érkező rokonokat, barátokat egy sámlin fejen állva szórakoztassa. Általános iskolában rendszeres résztvevője a szavaló- és prózamondóversenyeknek, ahol számos előkelő helyezést sikerül szereznie. Itt figyel fel rá Wiegmann Alfréd, a Műszaki Egyetem Szkéné Színpad nevű amatőr színjátszó társulatának vezetője is, aki elhívja a színjátszókörbe, amelynek eredményeképpen tizennégy és tizennyolc éves kora között esik „végzetes és visszafordíthatatlan szerelembe azzal a csodával, amit úgy hívunk: színház”. Tehetségét a Toldy Ferenc Gimnázium teátrumának tagjaként számtalan klasszikus és xx. századi darabban megmutatja, majd az érettségit követően 1982-ben elsőre felvételt nyer a Színház- és Filmművészeti Főiskolára Horvai István és Kapás Dezső osztályába, ahol egy év katonaság után, 1983-ban megkezdi tanulmányait. A tanulóéveket követően a kilenc diákból heten végeznek. [1]

Noha főképp lélektani drámákat társítunk nevéhez, az első sikert a főiskolai vizsgaelőadás, a Godspell hozza meg számára. A zenés produkció – amelynek jelentős része a commedia dell’arte stílusában szól a közönséghez – izgalmas vállalkozása a fiatal, prózai szakos növendékeknek. A pályakezdők alakításairól elismerően nyilatkozik a kritika:

„A Máté evangéliumának felhasználásával készült történet csupán egy keret, melyet – Iglódi Istvan rendező-tanári irányítása mellett – a növendékek töltöttek meg sziporkázóan szellemes ötletekkel. Olyan kristálytisztán énekeltek és összehangoltan mozogtak, ahogy az egy musicalben elvárható. Csakhogy ők – prózai osztály lévén – mesterségbeli tudásuk egy részét megmutatva sokarcúan játszottak is. Önfeledten, a harsányságtól sem riadva vissza, hogy aztán pillanatok alatt váltsanak és drámai erővel jelenítsek meg Jézus elárultatását és szenvedéseit. A három vendégszereplővel kiegészített IV/A elsősorban mint alkotóközösség vizsgázott jelesül. Kiemelni közülük bárkit csak önkényesen lehet. Így Szarvas Jozsef mélységes emberséggel és bölcsességgel megformált játékmesterét-Jézusát. Lux Ádám dinamikus mozgású, gumiarcú játékát. Megyeri Zoltan csibészes kedvességét. Cserna Antal és Seress Zoltan szarkasztikus humorát, Jantyik Csaba es Csankó Zoltán karakterteremtő képességet, no meg a lányok, Varga Éva, Román Judit es Jónás Judit érzelemgazdagságát. De lassan úgyis megismerjük az arcukat és meg kell hogy tanuljuk a nevüket.” [2]

A kritikán kívül a közönség soraiban helyet foglaló Kerényi Miklós Gábor is felfigyel a tehetséges fiatalokra. Noha a frissen végzett főiskolások vágya, hogy fővárosi teátrum deszkáin bizonyíthassanak, a budapesti születésű aktor a Budapest-centrikussággal ellentétben a cívisváros mellett dönt. A debreceni Csokonai Nemzeti Színház épít Lux Ádámra, Jantyik Csabára és Varga Évára, akiket azonnal leszerződtet, és műsorra tűzi Kerényi Miklós Gábor rendezésében a Godspellt, amelynek kritikusi fogadtatása ezúttal is rendkívül pozitív. A Film Színház Muzsika újságírója így ír róla:

„A közreműködők közül hárman – Varga Éva, Jantyik Csaba, Lux Ádám – a főiskolás előadásnak is részesei voltak, s ennek megfelelő otthonossággal mozognak a színpadon. Benne vannak a játékban, különösen Lux Ádám érzi a Godspell stílusát.” [3]

Csizner Ildikó ezúttal sem fukarkodik a dicsérő szavakkal:

„Varga Éva, Jantyik Csaba és Lux Ádám az előadás lelkét adja… Lux Ádám a tékozló fiú történetében remekbe szabott karatemozdulattal kényszeríti ki a vagyon megosztását, hogy aztán szerepét átadva a visszatérő fiúnak csak a hangját kölcsönözze, és angolul mondja el búját-baját. De ő az, aki egy-egy ötlettel szinte minden játékban benne van. Ha szteppel, ha hangutánzó szavakat mormol az éppen folyó jelenet színesítéseként, vagy egyszerűen csak elmélkedik, ellazított clownságára mindig oda kell figyelni.” [4]

A produkcióban nyújtott alakítása elhozza számára az első díjat, 1998-ban kiemelkedő művészeti tevékenységéért nívódíjban részesül. A magyar színháztörténelem egyik meghatározó, ikonikus darabjában, A padlás című musicalben az 560 éves Herceg megformálását Csizner Ildikó Felelnek a klasszikusok című kritikájában [5] dicsérettel jutalmazza, kiemelve, hogy a Lux Ádám által játszott Hercegnek lelke van. Ezzel alátámasztja művészi hitvallását, mely szerint a színház lényege, hogy az emberiség érzékenységétmagasabb szintre emelje, amihez a színésznek a saját lelkét is át kell adnia. Nem skatulyázzák be egy bizonyos szerepkörbe, a debreceni teátrum megteremti annak a lehetőségét is, hogy a fiatal színész egy drámai előadásban másik oldalát is megmutassa. 1988 januárban sikerrel alakítja Alant August Strindberg (rendező: Horváth Z. Gergely) Haláltánc című darabjában. Csontos János írásában a produkció üde színfoltjának nevezte Lux Ádámot, akinek „egyéni stílusa nagy reményekre jogosít”. [6]

Annak ellenére, hogy Debrecenben jól érzi magát, és a Hajdúság fővárosának köszönheti az első szakmai sikereit, úgy véli, vidéken korlátozottabbak a lehetőségei, és álmait Budapesten, a József Attila Színházban válthatja valóra. [7]

A következő, angyalföldi színházi korszakhoz olyan előadások kapcsolódnak, mint az Agatha Christie regényéből készült, Hegyi Árpád Jutocsa rendezésében látható Eszményi gyilkos, amelyben Ian Warwickot formálja meg (1990), pályájának fontos mérföldköve a Tasnádi Csaba rendezte Madárka című dráma, amelyben Alt játssza (1992), illetve a Gaál Erzsébet színre vitelében látható Éjjeli menedékhely (1993), amelyben Báró szerepét ölti magára. Közben vendégművészként kisebb kitekintést tesz Pécsre, Demetriust alakítja a Lengyel György rendezte Szentivánéji álom című produkcióban (1991).

Lux Ádám nem elégszik meg azzal, hogy „csak” játszik. A mozgatórugója, a lelke kíván lenni társulatának, és lelkesedéstől fűtve ajánlja figyelmébe az akkori színházigazgatónak, Léner Péternek William Wharton Madárka (Birdy) című regényét, arra biztatva, hogy alkalmazzák színpadra. Ezzel régóta dédelgetett álma válik valóra, és a projektnek olyannyira gondos gazdája, hogy Csizner Ildikó dramaturggal nemcsak a szövegen dolgozik, de támogatókat is szerez a megvalósításhoz. Örömmel tölti el, hogy stúdiószínpadon, testközelből bizonyíthat. [8]

A projekt sikerességét az is igazolja, hogy a színház gazdasági igazgatója saját hatáskörben pénzjutalommal díjazza a két főszereplőt.

A József Attila Színházhoz fűződő rövid, négyéves időszak 1993-ban ér véget, mivel inspirálóbb közegre vágyik, nem elégedett szerepeivel, nem érzi elég erősnek a társulat kulturális életre gyakorolt hatását. A közönség még ebben az esztendőben a Szigligeti Színház társulati tagjaként, Szolnokon láthatja. Ekképp vall erről:

„A Szigligeti Színház közelebb áll az én elképzeléseimhez. Számomra másodlagosak az egyéni sikerek, úgy ítélem meg egy-egy társulat művészi erejét, hogy képes-e értékteremtésre. Nagyon hiszek a színház jövőjében – általában – és itt Szolnokon különösen.” [9]

Az ősz ismét sikereket, izgalmas szerepeket hoz a művésznek, amelyben drámai színészi játékát ki tudja teljesíteni. Novemberben a Bagossy László rendezésében bemutatott Clavigóban tudatos előadásmódját villantja fel. Nemcsak a kritika értékeli alakításait, de kivívja a közönség szeretetét és elismerését is, a darabot szűnni nem akaró siker övezi. Ehhez az időszakhoz köthető az Angyal szállt le Babilonba című dráma, amelyben többek közt Mucsi Zoltán, Epres Attila és Bíró Krisztina a partnerei. Azok a nagy remények, amelyekkel a Szigligeti társulatához érkezett, két év elteltével szertefoszlottak. 1995-ben Spiró Györgyöt az igazgatói székben Schwajda György váltja. Szemléletmódbeli különbségek vezetnek oda, hogy bár Lux Ádám hisz és bízik a társulati létben, mégis szabadfoglalkozású színész lesz. Anyagi bizonytalanság nem fenyegeti, sorra kapja a felkéréseket. A szabadúszás számára egyet jelent művészi pályájának kibontakozásával és kiteljesedésével. 2019-ban odaítélik neki a Jászai Mari-díjat, 2021-ben Magyarország Érdemes Művésze elismerésben részesül. Hozzá közel álló szerepeket vállal el, számos színtársulatnál megfordul, miközben olyan rendezőkkel nyílik lehetősége együtt dolgozni, mint Tompa Gábor, Ascher Tamás, Pozsgai Zsolt vagy épp Csiszár Imre. Az önálló útkeresésben a legmeghatározóbb a Pozsgai Zsolt író-rendezővel való találkozása. A tatabányai Jászai Mari Színházban 1995-ben bemutatott Szeretlek, Faust című drámában Mertz Tibortól veszi át a címszerepet és 2005 októberében már az Aranytíz Teátrum tűzi műsorra a Kiss József rendezte darabot. A hitét megszállottan őrző pap és az őt megkísértő sikeres színész, Jávor Pál történetét 2012 őszétől az Újszínházban láthatják a nézők. Kautzky Armanddal párosuk remekül működik, a darab szerint a két ellentétes személyiség két különböző életszemléletet tár a néző elé. Ez a szerep már az érett művész remek karakteralakításáról tanúskodik. Dr. Petővári Ágnes ekképp látja a két főszereplő színészi munkáját:

„Játékukat az őszinteség, a dinamizmus, a dráma igazságába, a mondanivalójába, az üzenetébe vetett feltétel nélküli hit és belülről fakadó meggyőződés hatja át. Lux Ádám alakítja Mindszentyt. A kemény, a népért aggódó főpap mellett a szenvedésektől gyötört, de meg nem tört embert állítja elénk.” [10]

Lux Ádám bevallása szerint a teljes szellemi, testi, lelki, idegi odaadást kívánó címszerepre történő felkészülés alkalmával sokat segített édesapja, aki mesélt neki Mindszenty Józsefről:

„Közel laktak a Mária Magdolna-templomhoz, ahol Mindszenty szolgált. Már gyerekként »ismerte«, hiszen mindig mondták neki, hogy melyik ablak alatt ne kiabáljon, visítozzon, mert Mindszenty plébános bácsi ilyenkor pihenni szokott. Aztán így már a templomban is jobban odafigyelt rá... Szóval Mindszenty József már ekkor és így került a családba.” [11]

Keresztény ember lévén alakításában segített, hogy folyamatos élő kapcsolata van Istennel:

„Templomba jártunk, de a Kruspér utcai kápolnába egy hátsó bejáraton keresztül, a Budafoki út felől, egy bérház kapuján mentünk be édesanyám miatt, ugyanis a sashegyi Arany János általános iskola és gimnázium igazgatója volt és az akkori hatalom nem nézte jó szemmel, ha egy iskolaigazgató templomba jár. A hittan is „konspirációban” zajlott nálunk. Óvónénink, Balogh Mária néni a lakásunkra jött. Négyen voltunk otthon fiúk. Később dr. Terebesi Tiborhoz jártunk bibliaelemzésre. Ő esketett a családban mind a négyünket, sőt még 1956-ban édesanyámékat is.” [12]

Vígszínházi debütálására – főiskolai osztálytársával, a Cserna Antallal történt színházi baleset folytán – 1996-ban minden idők legsikeresebb musicaljében, A padlás című darabban került sor, amelyben 14 éven át közel 500 alkalommal öltötte magára Herceg szerepét, és lapozgatta a Rubik Ernő által megalkotott Varázskönyvet. Erre az időszakra datálható két zenés produkció, a Kerényi Miklós Gábor rendezte Elisabeth (1996), amelyben Ferenc Józsefet játssza és az Ascher Tamás rendezte Luxemburg grófja (1996), amelyben pedig a címszereplőt formálja meg. Dúskál a szerepekben, hol Damis-t alakítja Molière Tartuffe-jében (1996), hol Csatári Benedékként van jelen a Fekete méz című Pozsgai-drámában (1998), majd Szirakúzai Antipholuszként szórakoztatja a nagyérdeműt a Puskás Tamás rendezte Tévedések vígjátékában (1999).

A szellemi-lelki készségeinek teljes kitárulkozásaként és megnyilvánulásaként értelmezhető Babits Mihály A gólyakalifa című regényének színpadi változatában nyújtott alakítása. A Magyar Nemzet szerkesztő-munkatársa, színikritikusa, Metz Katalin szerint „a színész taglejtései takarékosak, nem túloz és nem fokoz le, holott e szélsőséges lelki háborgással küszködő hős kínálva kínálja a szerep »túljátszását«. Lux Ádámot bizonyára a figura személyiségváltozásának értelmezése, őszinte megélése is védi a kisiklásoktól. Belülről izzik, egész lényével »játszik«, szövegmondásában nincsenek üresjáratok, sem hamis mellékzöngék. Szenvedélyességében és túlfűtöttségében is mértéktartó, őrködik az adott színpadi momentumok hitelessége fölött. A lelki meghasonlottság, a kettős tudat, a mesebeli gólyakalifalét nemcsak különleges kifejezőerőt igényel a színésztől, nemcsak nagy tehertételt jelent, hanem vélhetőleg gyönyörűséget is szerez, hiszen mi lehetne hálásabb feladat, mint a mindennapi énünk mögött rejtőző másik énünk, s e kettő végletesvégzetes ütközésének érzékeltetése a színpadon?” [13]

Fejős Éva vélekedése szerint Lux Ádám elhozta a csodát:

„Sajnos nem láthattam Darvas Ivánt Az egy őrült naplójában. Láttam viszont Lux Ádámot A gólyakalifában. Kicsit tartottam tőle, hogyan tudja majd a skizofréniás Babits-hőst életre kelteni, és az érdeklődést a darab végéig fenntartani. De Lux Ádám elhozta a csodát. Eltűnt a nézőteret a színpadtól elválasztó tér, mi, nézők lélegzet-visszafojtva izzadtunk, ahogy elhatalmasodott a főhős tébolya, s elméje egymagával viaskodott: az európai gróf amerikai négerré változott.” [14]

A következő évek alakításai közül kiemelkedik A visszhanglány Holdhercege (2002), Oroszlánszívű Richárd Az oroszlán télenben (2003), Vizy Kornél az Édes Annában (2005), Werner Félix a Farkasasszonyban (2007) és Mihail Ivanovics Zuvoljov a Pozsgai Zsolt rendezte Feljegyzések az egérlyukból (2009) című monodrámában.

Utóbbiban bizonyítja, hogy a lélektani drámát mintha csak neki találták volna ki. Brillírozik a szerepben, lelke teljes lemezítelenítésével, szinte díszlet és kellékek nélkül, monológjaival pőrén áll színpadra, amit a kritika dicsérettel jutalmaz:

„Lux Ádám egymaga viszi a vállán az egész előadást, nincs más segítője, csak egy majdnem ember nagyságú bábu, aki hol Linát, az örömlányt, hol Lukát, a barátját, hol a lelkiismeretét jeleníti meg. Egy ágy és egy paraván, valamint két szék az összes kellék. Fények és árnyak meg zene is fokozza azt a letaglózó hatást, amit a produkció kivált a nézőkből, és emeli ki a színészi játékot is. A legnehezebb és színészt próbáló feladat másfél órán át lekötni a publikum figyelmét, hogy csöndben és aktívan kövessék a színdarab történéseit. Ez a bravúr Lux Ádámnak tökéletesen sikerül, csak a legmagasabb elismerés hangján lehet szólni teljesítményéről. Egyetlenegy fölösleges gesztusa nincs, annyit mutat meg a figura szánalomra méltó elesettségéből, amennyi szükséges.” [15]

Érdemes kitérni a Csehov-drámák visszatérő motívumát, az elvágyódást középpontba helyező Portugál című műre. Semmi közös nincs Lux Ádám és az általa alakított Csipesz személyiségében, mégis hitelesen alakítja az egykori taxisofőrt, a helyi kocsma törzsvendégét. A darab szempontjából fontos figura, hiszen ő az egyedüli, aki a kis faluból néha Pestre utazik. Ebben a szerepben manifesztálódik a művész személyes meggyőződése – amelyre akadémiai székfoglalójában is kitér –, miszerint „sok korszakalkotó színészi alakítás született úgy, hogy remek, jó szemű rendezők az eredeti karakterüktől a legmesszemenőbb mértékben elütő figura ábrázolásának lehetőségét látták meg egy-egy színészben”.

Szabadúszó korszakához olyan ismert klasszikusok kapcsolódnak, mint a Kreutzer szonáta (2013), A funtineli boszorkány (2015), A Noszty fiú esete Tóth Marival (2015), A gyertyák csonkig égnek (2018) vagy a Kék róka (2019). Annak ellenére, hogy jól érzi magát a musicalek világában, közel áll hozzá a zenés műfaj, mégis szakmájában hivatásának tekinti a lelket folyamatosan kutatni: a pszichológus alaposságával tárja fel az egyes figurák gondolkodását és viselkedésének kiváltó okait. Neve és szerepei egyre inkább összeforrnak a lélektani drámákkal.

Igényes művészi beszédről tesz tanúbizonyságot Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című stílusművészeti remekében. A Csiszár Imre rendezte drámában nagy hasznát vette Montágh Imre (beszédtechnika-tanára) óráinak. Vámos Eszter újságírónak így nyilatkozik Márai nyelvezetéről:

„Márainál szóismétlésről szó nem lehet, holott ugyanazt a témát járjuk újra és újra körbe. Stilisztikailag igazi bravúrt hajt végre. Gyönyörű figyelni, hány és hányféleképpen fogalmazza meg ugyanazt. Játszani igazi öröm, de megtanulni pokoli nehéz volt. Annyi saját jellel van tele a példányom, hogy azt el sem tudom mondani.” [16]

A kritika dicsérettel jutalmazta a két barát egyetlen éjszakába sűrített lelki tusájának színpadi megnyilvánulását:

„E szűk térben minden rezdülés jól látszik, és olyan részletek sem maradnak rejtve a közönség tagjai előtt, amelyekre a nagyszínpad előtti széksorokból talán nem figyelnének fel. E pluszingerek kiegészítik az összbenyomást: a Henriket alakító Lux Ádám jól hozza az arisztokratikusan zárkózott, önmarcangoló katonát, míg Nemcsák Károly alakításában Konrád távolságtartása és szenvtelensége válik hangsúlyossá.” [17]

2023-ban enged Olt Tamás ügyvezető igazgató hívásának, ismét bizalmat szavaz a társulati létnek és csatlakozik a Karinthy Színházhoz. A pályán töltött közel 40 évből 28-at társulat nélkül töltött, de bevallása szerint már hiányzik neki a csapat. 2024-ben Paul Unwin fekete komédiájában, a Kísértetházban mint Rey, a Miért nem marad reggelire? című Kiss József rendezte Ray Cooney-vígjátékban pedig mint George bizonyít. A szereppel elnyerte a Karinthy Színház közönségdíját, a nézők megszavazták számára a 2023/2024-es évad legjobb férfi színésze címet.

A Kisváros (sorozat, 1993–2001), amelyben Zolnay Miklós főhadnagyként, később századosként nyomozott a különböző bűncselekmények után, országos ismertséget szerzett neki pályája kezdetén, de feltűnt az 1980-as és 1990-as évek legkedveltebb teleregényében, a Szomszédokban is. Filmes munkái közül kiemelkedik a Pozsgai Zsolt által rendezett, Kálvin János és Loyolai Ignác képzeletbeli találkozásán és hitvitáján alapuló Megszállottak (2018) című film, amely 2022 év végéig több mint 80 nemzetközi filmfesztivál díját nyerte el. A reformáció emlékéve alkalmából készült filmben nyújtott alakításáért, a jezsuita rend megalapítójának megformálásáért a Las Vegas-i, valamint a floridai nemzetközi filmfesztiválon is a legjobb férfi alakítás díjával jutalmaztak. Szintén jelenős állomás a filmes munkák közt a Szeretlek, Faust című alkotás, amelynek főszerepéért 2023-ban New Jersey-ben, Bukarestben és Vancouverben a legjobb férfi színész díját érdemelte ki. Említést érdemel a szintén Pozsgai Zsolthoz köthető Magyar Golgota című mozi, amely 2021-es bemutatását követően már több mint kétszázötven díjnál jár.

Akadémiai székfoglalójának zárásában arról beszél, milyen fontos a színész világra és emberekre gyakorolt hatása: „Életünk legfontosabb építőkockái: szüleink, tanítóink, mestereink. De ugyanilyen építőkockává kell válnunk nekünk is, hogy a művészet csodáseszközével, a fentről kapott tálentumunkkal gazdagítsuk egymást és – nagyonfontos – ezáltal önmagunkat is. Aki ezt a szakmát választja, prófétaságot vállal, a kultúra, a lélek, a nyelv, a magyarság prófétaságát. A magyar irodalom, költészet, drámairodalom olyan kimeríthetetlen kincsestár, melynek felfedezése, felfedeztetése állandó feladata egy magyar színésznek.”

[1] https://archiv.szfe.hu/osztaly/szinesz-regi-1983-1987-2/

[2] Csizner Ildikó: Godspell – Ódry Színpad, Új Tükör, 1987. február 15., 2. szám

[3] Turi Gábor: Godspell, Film Színház Muzsika, 1988. január 16., 3. szám

[4] Csizner Ildikó: Másodszor szól az ige – A Godspell Debrecenben, Színház, 1988. április 1., 4. szám

[5] Csizner Ildikó: Felelnek a klasszikusok, Színház, 1989. augusztus

[6] Csontos János: Strindberg: Haláltánc, Hajdú – Bihari Napló, 1988. február 6.

[7] T.v.: Másodszor a Godspellben, Pesti Műsor, 1988. január 27., 4. szám

[8] Szilágyi Ágnes: Madárka magányossága – Relatív ki a bolond, ki az épelméjű, Pesti Műsor, 1992. február 21., 8. szám

[9] Tiszai Lajos: Új tagok a Szigligeti Színház Társulatában – A Báró és a Miskin herceg után, Jászkun Krónika, 1993. szeptember 9., 135. szám

[10] Dr. Petővári Ágnes: Pozsgai Zsolt: Szeretlek, Faust - Mindszenthy József születésének évfordulójára, Magyar Fórum (www.fuggetlenseg.hu), 2011. április 21.

[11] Sipka Tamás: Helyére került a Rettenthetelen?, Kapu, 2012. november-december, 25. évfolyam, 11-12. szám

[12] Sipka Tamás: Helyére került a Rettenthetelen?, Kapu, 2012. november-december, 25. évfolyam, 11-12. szám

[13] Metz Katalin: Melyik énünk uralja a másokat? - A gólyakalifa - Babits regényének színpadi változata a Thália Stúdióban, Magyar Nemzet, 2001. március 5.

[14] Fejős Éva: A gólyakalifa, Nők Lapja

[15] Dr. Petővári Ágnes: Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból, Havi Magyar Fórum, 2009. június 1., 6. szám

[16] https://femina.hu/hazai_sztar/lux-adam-a-gyertyak-csonkig-egnek/

[17] https://demokrata.hu/kultura/a-gyertyak-csonkig-egnek-794992/

[2024]