Vadász Bence

Vadász Bence DLA helyzete az induláskor kettős volt: egyrészt örökölt egy stabil családi építészeti látásmódot édesapjától, a Kossuth-díjas Vadász Györgytől, aki már szintén építészcsaládba született, és nagyapjától, Vadász Mihálytól másrészt meg kellett találnia a családi inspirációk biztonságából kiindulva a saját alkotói útját. Az alkotói komfortzónából kilépni a szabadformálásig, amely új dimenziókat nyitott meg előtte. Ahogy vallja: „Ilyen értelemben talán ez a jelenlegi pillanat-, ez a komponálási szakasz az, amely esszenciálisan összegzi azt a „személyes építészettörténetet", amelyet a szívemben, a zsigereimben és a tudatomban őrzök, használok, és amely azt is megengedi, hogy eltávolodjak tőle, – hogy különleges –, eddig számomra ismeretlen és csodálatos építészeti vidékekre merészkedjek."

Családi inspirációk

„Fiatalon, hevesen, merészen és tudatlanul azt hittem –„csak én vagyok a pályán". De nagyon hamar ráébredtem, hogy mennyi minden van kódolva „építészeti genetikámban", – mennyi üzenetet kapok téren és időn át, – hogy mennyi családi sugallat-, kép-, szín-, rajz-, sziluett határozza meg az én vonalaimat–, így akarva-akaratlan megértettem; egy „évszázados ív" egyik állomása is vagyok. Ma már tudom és érzem, hogy apám és nagyapám építészete nélkül nem lennék – nem lehetnék – az, aki vagyok, sem emberi, sem építészeti szempontból." Vallja a legfiatalabb nemzedékhez tartozó építész, Vadász Bence akinek elődje a húszas-harmincas években működő nagyapa, Vadász Mihály, és a hatvanas évek óta a legnagyobbak közé érő apa, Vadász György. Nagyapja építészete különleges felfedezés volt az ifjú Vadász Bence számára, egyfajta „nemzeti BAUHAUS", hiszen Vadász Mihály az 1930'-as évek modernista művei mellett arra törekedett, hogy vegytiszta BAUHAUS kompozícióit mindig a tájba-, a környezetbe illően formálja. Szabadonálló, szoborszerű épületeinél természetesen ő is a kánon szerint komponált, ikonikus alkotásokat létrehozva (pl. Symplon Ház). De zártsorú, városi utcák elemeként, vagy dús természeti környezetben örömmel alkalmazta a hagyományos magastetőket, a terméskő burkolatot, vagy akár a toronysipkákat is. Mert a „hely szellemét" a stíluskorlátoknál is jobban tisztelte. (Pl.: Rácz Aladár utcai villa, Tusnádi utcai villa, Őrs vezér utcai lakóépület stb.) Ezt nevezi Vadász Bence „szelíd BAUHAUS-nak". Az építészeti munkák mellett a nagyapa színesceruza kompozíciók, kollázsok, montázsok készítésében találta meg a „pihentetető" alkotói elfoglaltságot.

Vadász Mihály kubista komponálási módja hatott a MARGIT HÁZ irodaház megalkotására, amelyet Vadász Bence „válaszként" adott a Margit körút modernista előképeire (Kozma Lajos – Átrium, Dúl Dezső épületei, Hofstatter – Dugattyús Ház), és amellyel a szakmában az első komolyabb sikerét aratta. Ezt a középületét 2001-ben Pro Architectura-díjjal jutalmazták.

A Margit Ház: a II. kerületben a Tölgyfa és Bem József utca által határolt telken emelt Margit névre keresztelt ház esetén az építész funkcionális gondolkodásmódja jelent meg. A helyszín ipari épületek és felvonulási barakkok között, régi és új, jó és rossz, lakó és középületek szomszédságában, – ugyanakkor a Margit körút felől „látvány-tengelyben", a Dunapart vonzásában, forgalmas közlekedési csomópontban van. Az épület elvárt funkciói is szerteágazóak, – humánus irodaház változtatható bérbeadási lehetőségekkel, földszinti benzinkút és gépkocsi-áthajtó, vendéglátás, – mind egy épülettömbben. Kiindulópontja a megőrzésre érdemes térszerkezet, illetve az olyan jellemzők, mint a lépték, az optikai karakter, (ritmus, plasztika, anyag, szín stb.) felismerése és helyes értelmezése volt. Az új épület fizikai és szellemi kisugárzott energiájának kell felvillanyoznia az egész környezetét, hogy a az épített térsor meglévő és az új elemei közt vizuális dialógus jöjjön létre. A Margit Ház úgy illeszkedik bele a környezet nyelvzavarába, hogy szinte semmilyen forma referenciával nem él. A környezetet nem építészeti jelenségként, hanem látványként értelmezi.

A Margit Ház egy része lábakon áll, van tetőkertje is, de ezektől eltekintve a szelleme távol áll a harmincas évektől. A ház minden oldalról más arcát tárja felénk. A tömegformálás egyszerű képlete – egy téglatest és az abba ékelt, elforgatott kubus együttese adja az épületet – határozza meg az alaprajzi kiosztásokat, és a gazdagon tagolt homlokzat szerkesztettségét. Szabályos fehér kubus ez is, homlokzatain nemritkán a le corbusier-i hajómetafora komolyan vett kerek kajütablakaival. Lebegő előtetejű kisebb építmény, cinkkel borított íves háztaréj meredezik a sík tetőn. Kisebb-nagyobb elemek, amelyek gépészeti burkolatok ugyan, jó építész kezén azonban a szobrászi formálásra teremtenek alkalmakat. amely új léptéket, használható teret, összességében jövőt ad az itt lakóknak, majdan dolgozni erre járóknak egyaránt. A homlokzatbeli váltások egyben belső, funkcionális váltásokat is jeleznek. A legmozgalmasabb a Bem József utcai front, ahol mintha két egymáshoz tapasztott épület szimbiózisát élnénk meg. A homlokzat egyensúlyát horizontális és vertikális elemek finoman tagolt játéka teremti meg. Vízszintes mészkősávok, hosszanti nyílászárók, előtetővel hangsúlyozott horizontális ablakok, hajóablak-motívumok ritmizálják a fehér falfelületet a földszintjén benzinkutat befogadó épületrészben. A pilotik sora, a bejárat íves tömege, a visszaléptetett legfelső szint mellett egy kis kiugratott, sárgára festett doboz ejt ámulatba, ahogyan a másik épületrészen a visszaléptetett, üvegezett felsőszintből kiemelkedő, ívesen formált motívum teszi ugyanezt. A reprezentatív tárgyaló hajószerű teste, ahonnan lenyűgöző látvány tárul a környező tetőerdőre.

A legegységesebb homlokzat a Tölgyfa utca felé eső, ahol a nyílászárók és a mészkősáv mellett franciaerkélyek sora, illetve kő, cinklemez, vakolt felületek és szürkés gránitburkolat találkozása adja meg az összhangot. A bejáratot sárga, piros és kék elemek emelik ki. A mondriani színkezelés a gondosan tervezett, egyedileg legyártatott recepciós pultokon is visszatér. A portálon megjelenő hullámmotívum pedig a járda burkolatában, a közlekedők szín- és burkolatváltásában és a belső udvari front növényágyainak, útburkolatának kialakításában köszön vissza. Az üvegfelületek mérete tekintélyes, de nem folyamatos. Ezért a vele szemközt lévő térfal képe nem egyszerű tükörképként, hanem felbontva, bekeretezett, a nézőpont mozgását követve változó képek soraként köszön vissza. Minden szintnek megvan a kapcsolata az udvarral.

Vadász Bencének adatott lehetősége, hogy aktív részese legyen a belső terek kialakításának is. Az építész terve olyan megnyugtató választ adott a felmerült építészeti, városrendezési, építészettörténeti kérdésekre, amelyet a kerület rangos építészeti zsűrije elfogadott (Szrogh György professzor, Vajai Tamás DLA, Balogh Balázs DLA – a MÉK elnöke, és Radványi György DLA valamint az Önkormányzat képviselői,), a terv erényei között felsorolva a ház tagolásának ritmusát, fény-árnyék hatásait, anyag és színhasználatát, finom utalását a harmincas évek építészetére. Az „Új Magyar Építőművészet" szakmai lapestjén 2000 áprilisában a kortárs magyar építészet 10 legjobb alkotása közé sorolta.

Folytatva ezt az építészeti világot, Vadász Bence megalkotta a Schlotter Házat (Diósd – családi ház 2016), melynek skatulya-világa már a minimalizmusba hajlik, a Gallello Házat (Családi ház a budai Cenk utcában – 2005), mely a transzparens építészet lenyomata, a Láng Sport- és Szabadidőközpont épületeit (Bp. XIII. Rozsnyai u. – 2003-2010): a csarnoképület (2004) kézivetésű tégla-felületeivel a „szelíd BAUHAUS" humánus újraértelmezése, – míg a hosszú, fehér „Főépület" (2010) kicsit Hajós Alfréd parafrázis.

Ugyanebben a szellemben a De Stilj századvégi újrahangolása Gerrit Rietveld színeivel a Béke úti Fecskeház (2007 – tervezőtárs Miltényi M. Miklós). A Budakeszi Mosolyvár bölcsőde épülete (2014 – 2019 – tervezőtárs Vadász Balázs) a modernista komponálás végletekig való sallangmentesítésére tett kísérletet, – ahol az „üzenet" additív elemek nélkül, már csak az őszinte, funkcionalista, hófehér tömegek játékából, – azok egymásra hatásából, a fény-árnyék játékokból olvasható le.

Édesapja, Vadász György építészete és egész „lényének" a környező világhoz való hozzáállása, a „szabad asszociációk" zabolátlansága is meghatározóak voltak és ma is azok Vadász Bence számára, építészeti gondolkodásban és a kompozíciók megalkotása során. Nagyapjával ellentétben, stíluskorlátok nélkül alkotó apjának példája megerősítette benne, hogy minden térbeli kérdésre –, minden építészeti feladatra egyedi és megismételhetetlen személyes válasz (is) adható. Olyan, ami csak akkor, csak ott és csak az alkotó által megfogalmazható. „Mert – a racionálisan megfogalmazott „feladat-megoldáson" túl – ha egy alkotás személyes, hittel és szívvel teli, - többletjelenést kap, ihletett és „költői üzenetté" nemesedhet." (Ilyen szellemben készült Vadász György házak a „hajó" formájú Hannoveri Magyar Pavilon, a „töredezett szikla" formát adó Gellérthegyi víztároló és a Muhi Emlékhely keresztekkel teletűzdelt dombja.) Rajzai is hasonlóan szárnyaló, mozgalmas, dinamikus, vibráló fekete tusgrafikák. Fények, lángok, fák, szárnyalás – csak ritkán és a háttérben, a „statikus" házak.

Ezt az örökséget, szívében, elméjében és kezében tartva készítette Vadász Bence a már szabadabban komponált épületeit. A Nissan Székház (2001 Bp. IX. Máriássy út) lágymányosi épülete egy olyan additív elemekből komponált épületegyüttes, amely ázsiai formai gesztusokkal („pagoda") és építészeti hangsúlyokkal utal az üzemeltető cég múltjára és hovatartozására. A Péterhegyi OTP lakópark T5 tömbje (2002) házainak szigorú, geometrikus fehér tömegei és a hegyesszögű tetőzet sziluettje mintegy ellenpontjai a vele szemben álló, lágy vonalvezetésű és íves tetőzetű házaknak. Párbeszédben állnak egymással, felelgetnek egymásnak. Mintegy könyv lapjai, ahol az egyik oldal „rovásírására" a másik oldalon egy „arab írás" felel. A szolnoki, nívódíjas OTP társasházak (2001 – Szolnok, Városmajor út) hófehér kubista alaptömegét pasztellszínű homlokzati fabetétek cizellálják. A képletszerű modernista komponálás szigorúsága így válhat kisvárosi hangulatúvá, - amelyet a hangsúlyos, karakteresen túlnyúló ereszű magastető összefogó- és rendező hatása is erősít. Ezeken az épületeken tetten érhetőek a nagyapai kompozíciós elvek és az apai romantikus „eklektika" gondolkodásmódja egyaránt. A XIII. kerületi „Origó Ház"(2004 – Bp. XIII. Petneházy utca – tervezőtárs Miklós Zoltán) az Újlipótvárosi zártsorú beépítések sűrűségének és monotonitásának szorításán próbál humánus építészeti gesztusokkal lazítani. A foghíj beépítések elvárt (és számon kért) szintterület-maximalizálását–, a nagy utcai tömeget természetes anyagok használatával (bontott tégla), egyedi és érzékeny részletképzéssel (szemöldökök, lapjára kifordított, „pecsétes" téglák, erőteljes fény-árnyék hatások) próbálja emberi léptékűvé tenni. A VI. kerületi „Heléna Ház"(2003 – Bp. VI. Káldy Gyula utca) ugyanennek a humanizálási törekvésnek egy másik példája, itt műemléki környezetben, – egy Freund Vilmos ház helyén. A XX. század végi késő modern tér- és tömegképzés itt egy olyan külső köpenyt kapott, amely telis-tele van történeti utalásokkal, – a valaha-volt Freund épületből átemelt frízekkel, – az illeszkedés elvei szerint konstruált párkánysorral és a nagypolgári építkezés virtusára emlékezve az előcsarnokban elhelyezett Szép Heléna szoborral (Veres Kálmán szobrászművész alkotása). Ez a ház magán hordozza a családi építészeti előzményeket is, de egyben kicsit szellemi előképe a 15 évvel később megvalósuló Szabad György Irodaháznak is.

Egyéb inspirációk

A családi előképekkel a szívében, Vadász Bence új utakra indult. Hagyta, hogy a családi örökségen túl más mesterek is hassanak művészetére. Újra felfedezte, – most már a vizuális és lelki katarzison túl – tudatosan is azokat az írásokat, mestereket és eszmerendszereket, amik és akik fontosak voltak–, vagy lettek a számára. Frank Lloyd Wright könvyei a geometrikusan organikus komponálásról és a farm-építészetről, Mendelsohn csillagvizsgálója (a későbbi Meininger szálló egyik építészeti sugallata), Gaudi épületeit, Luis Barragán merész színkezelése és Alvaro Siza kompozíciói is meghatározóvá váltak számára. Az organikus vonal komplementer párjaként Marcio Kogan sallangmentes geometrikus minimalizmusa, és a „brutalizmus" őszinte indusztriális beton-építészetének bátorsága is hatással volt rá.

A komfortzónán túl

A családi indíttatás, a saját építészeti kalandozások és az újra felfedezett távoli mesterek hatására született 1997-ben a Vaskúti Iskola, ahol tömegképzésben, anyaghasználatban és formákban egyaránt utalni kívánt a „végvárak építészetére". Szimbolikusan jelezve, hogy az épület is a védendő „határvidéken" helyezkedik el, – de azt is, hogy saját építészeti formavilágának határvidékére merészkedett. A XVI. kerületi sportcsarnok pályázat 2012-ben egy izgalmas és tanulságos próbálkozás volt arra, hogy a burkolt terep „meggyűrésével", – a két-dimenzióból a 3D-be való kilépéssel hogyan lehet egy középületet létrehozni. A terepen induló és a kompozíción végigfutó–, a vízszintes síkból az épület sziluettjére felszaladó, majd visszacsendesülő geometrikus szalagok gondolata itt jelent meg először építészetében. (Tervezőtárs: Miklós Zoltán.) Ugyanebben az évben a Békéscsaba melletti erdőbe tervezett Ökumenikus üvegkápolna terve szintén egy kísérlet volt a „kint – bent", a külső terek és belső terek megcserélésére, – a transzparens inverz-építészetre, – a kicsiny, kultikus belső tér (tárgyi és lelki értelemben egyaránt) „végtelenbe tágítására". Ugyancsak Miklós Zoltán volt a tervezőtársa a Budaörsi Víztároló pályázati tervének, a „brutalista" beton építészet és a „minimalizmus" elvei szerint formált – és a De Stíjl színeivel komponált, térbe emelt kubista festmény.

Főművek

Vadász Bence kortárs és jelenkori építészete legfontosabb állomásainak tartja a következő két épületet. Mindkettő karakteresen különbözik a Vadász dinasztia építészeti hagyományaitól, mégis mindkettő következik az előzőekből.

A MEININGER SZÁLLÓ (2011-2019 – tervezőtárs Miklós Zoltán)

Vadász Bence: MAGYAR TÁNCOK

(Hotel a Csarnoktéren)

Lomhán mozdul a ritmus

a beton szomorú köpenyében,

de egy víg táncra kilép

ma a zord, szigorú kalodából,

mintha a szél szelíden belekapna,

gyorsul a ritmus,

csattan az ostor ahogy feleselnek

egymást gyűrve vagy épp kisimítva az ívek,

hullámzó szalagok,

magyarok vaduló lobogása,

zászlókként ölelik az idő

meg a tér fura sarkát.

Az épület hullámzó dinamizmusa, – háromdimenziós szoborszerűsége, – „Duna-kavics" mivolta, a brutalista késő-modern és az organikus építészet „kézfogása". 2011-ben nyerték el a munkát Miklós Zoltán tervezőtársával egy sikeres tervpályázat I. helyezettjeként. A kidolgozást és a végleges komponálást számos vázlat, – skicc, – szín- és anyagtanulmány, – építészettörténeti kutatás és elemzés előzte meg. A környezethez, a térhez, a városi szövethez, a Dunához kellett igazodniuk a tervezéskor. Vadász Bence így emlékszik a közel 8 éves munkafolyamatra:

„8 év, – több száz vázlat, – skicc, – szín- és anyagtanulmány, – építészettörténeti kutatás és elemzés előzte meg a kidolgozást és a végleges komponálást.

Hogyan lehet viszonyulni a helyhez, – a térhez, – a városi szövethez, – a Dunához?

És a környezethez? Az Imre utca neoreneszánsz vakolt eklektikájához, – Pecz Samu tégla homlokzat-remekléséhez, a szecesszióba hajló neogót Nagyvásárcsarnokhoz, – Ybl csodálatos neoreneszánsz Központi Vámházához, – vagy a közraktárak jóarányú rutin téglaházaihoz, – esetleg a „Bálna" futurisztikus gesztusához, – vagy Léstyán Ernő szeretve-tisztelt későmodern kubista téglakompozíciójához?

Alkalmazkodni? Mihez és hogyan? Lábazatban és párkányban? Esetleg anyaghasználatban? De hisz mind más és mind másként más. Csak téglaépítészetből három különböző hang szól már a téren, – egy homogén, cizellálatlan felületű statikus klinker tömeg, – egy mívesen mozgatott, majolikákkal díszített, színesen vibráló dinamikus kompozíció, – és egy nyugodtan rutinos, jó arányú ipari épületegyüttes. Lapostetős legyen, modern, vagy archaizáló magastetős? Hegyesszögű trapéz alaprajzú sarokfoghíjként miként viselkedjünk, – hogyan „érkezzünk" meg a térre?

Milyen házat építsünk?

Hosszú és kacskaringós utakon, lassan és fokozatosan jutottunk el a felismerésig – reményeink szerint a megoldásig.

Ne épületet tervezzünk!

Legyen a tömeg egy organikus „képződmény"! Egy „nőtt" jellegű test. Egy hullámzó monolit. Ne egy ház ajtókkal, ablakokkal, tetővel és lábazattal, – hanem egy szoborszerű térkompozíció. Egy szabadon formált „dunai kavics", amely önálló, szinte szabadonálló szobra lehet a térnek, – amely kontraszthatásával interakcióba lép az eklektikusan változatos korú-, stílusú- és arányú városi térfal különböző építészeti hangjaival."

A megvalósult és többszörösen díjnyertes épület egymás felett hullámzó beton-szalagjai – mintha szél fújná őket – hol kisimulnak és „rászelídülnek" Léstyán téglahasábjára, hol ostorcsapásként bevadulva meglódulnak. Ezeknek a hullámoknak szellemi előképe az art nuoveau zabolázatlan formálása, – de XXI. századi félénk főhajtás Gaudi Casa Mila-ja előtt is. Szecessziós utalásaival reagál a vásárcsarnok építészetére de kicsit Mendelsohn csillagvizsgálójának organikus világa is átsejlik az anyaghasználatában „brutalista" beton „Cipolla köpenyen". Fodrozódása talán a Duna visszatükröződéseként is értelmezhető…

Az épületet 2019-ben beválasztották a Nemzeti Építészeti Szalon kiállított művei közé.

Az országgyűlés – Szabad Györgyről elnevezett – irodaháza (2016-2020) a Kossuth-téren

Az épület megformálása tervezési, – szervezési, – komponálási és építészettörténeti szempontból egyaránt nagyívű feladat volt.

A nemzet fontos középületeinek egyikét megtervezni Budapest „szívében, a Kossuth téren csak hosszú előkészítés, építészettörténeti kutatás és hosszú tervezési folyamat eredménye lehet. Így született meg négy év alatt a „Janus-arcú" ház, amely a Kossuth tér felé (XXI. századi szerkezetekkel megépített) történeti neobarokk arcát mutatja, „illő és üdvös" módon bezárva a Nemzet Főterének déli térfalát, – ugyanakkor belső homlokzataiban és belső tereiben egy egyéni hangvételű kortárs építészetet képvisel, őszintén megmutatva a kort, amikor született. A Ház megvalósulása a történelem-, építészettörténet és az alkotó ego egymáshoz viszonyított arányrendszerének kereséséről és megtalálásáról szól. Fontos állomása ez Vadász Bence jelenkori építészetének, és emberi, morális hozzáállása formálódásának. 2016-ban nyerte el a lehetőséget, hogy a Kossuth tér sarkán álló MTESZ Székház épületének helyén egy új épülettel (épületszárnnyal) zárják le a nemzet főterének délnyugati sarkát.

Az első tervezési fázisban hat modern változat született, - hat különleges épület tanulmányterve - a megépült Hültl Ház (Kossuth tér 9–10.) folytatásaként és Pintér Béla épületének szerkezeti „csontvázára" húzott „modern", XXI. századi palástokként.

1. Kéthéjú homlokzat stilizált történetiséggel és zöldfalakkal.

2. Kéthéjú transzparens homlokzat késő modern (Bauhaus).

3. Kéthéjú homlokzat perforált, rajzos palásttal.

4. Hagyományos kőhomlokzat a két épület rasztereinek egymásra úsztatásával.

5. Organikusan hullámzó, függőleges lamellarendszerű „bálnatest".

6. Vízszintes síkmetszetek sziluettjével lamellázott üveghomlokzat.

Ez a hat válasz mindegyike megoldás lehetett volna a logikai-történetiépítészeti „paradoxon" megoldására. A ház akkoriban készült statikai szakértői vizsgálata szerint azonban a meglévő szerkezet oly mértékben amortizálódott és alulméretezett volt, hogy nem lehetett felhasználni, le kellett bontani. Ezzel párhuzamosan megszületett az a kormányhatározat, hogy az eredetileg Hültl Dezső által felvázolt Kossuth téri homlokzat valósítandó meg.

A második tervezési fázisban Vadász Bence a „személyes műemlékvédelem", – történeti (re)konstrukció, – építészeti befejezés, – gondolat-rekonstrukció, – térfal-befejezés fogalmakban gondolkodott és ahogy egy helyütt írta: „Fogódzókat kerestem, mert éreztem, hogy az eddig járatlan és veszélyes „ösvény" talán mégis elvezethet egy eddig rejtett megoldáshoz. Történelmi, helytörténeti kutatást végeztünk, és a tér kialakulásának, falainak történetét megismerve kirajzolódott a Nemzet Főterének eklektikus arca, Hauszmann Alajos (Kúria, 1893–96) és Bukovics Gyula (Földművelésügyi Minisztérium, 1885–87) munkássága, az egységes falsor és a Parlament viszonya. Érthetővé vált a historikus közeg igénye, a „főszereplő" – az Országház – előtt és körül."

A Hültl Ház megszületésének körülményeit is megvizsgálta, és számos fontos adalék, rejtett üzenet, korabeli külső körülmény befolyásolta a tervezési munkát. „Megismertem a Közmunkatanács indokait a Kossuth tér egységes északi és déli térfalával kapcsolatban. Izgalmas kérdés volt: Hültl miért választotta a „birodalmi" neobarokk stílust, egy valaha volt „nagy nemzet" háború tépázta lelkületének megerősítésére. Megismertük a földhözragadt választ arra, hogy miért csak az északi térfal épült fel teljes egészében (mindössze egy év alatt, 1928-ban, Málnai Béla tervei szerint ,(a déli miért épült három ütemben. Tudniillik, az északi oldal építési telekként szerepelt, míg a déli oldalon három telek, három különböző tulajdonban… Ezért épült három teljesen különböző időpontban (1928, 1938 és 1972), különböző tervezőktől a három épületrész, és ezért eltérő az alkalmazott tartószerkezetek rendszere és a belső udvari homlokzatok építészeti világa. Ugyanígy külön elemeztük a ház második, 1938-as építési periódusának „Janus-arcúságát": a külső homlokzat Hültl vázlatai szerint készült, de belülről Bauhaus-házat komponált a két modernista tervező." Építész társaival: a Vadász Stúdió, az UVATERV és a ZED Stúdió építészeivel, a harmadik tervezési fázis alkotta meg a ma is látható „Janus-arcú ház modelljét". „Az épület, amely tiszteletteljes befejezése a száz évvel ezelőtti gondolatnak, közben apró kortárs gesztusokat rejt láthatatlan modern szerkezetekkel, titkos átsejlésekkel, utalásokkal és tükröződésekkel a külső paláston, a fenséges történeti „csonthéj" alatt és mögött – szándékaink szerint a XXI. századi „gyümölcs" harsogó frissességével. Talán e két világ együtt, egymást erősítve harmonikus képet nyújt – száz izgalmas és mozgalmas év megnyugtató lezárásaként." Vadász Bence és építésztársai Hültl Dezső vázlatai alapján a Kossuth téri épület új szerkezetekkel, légrésekkel, rögzítésekkel, kiszellőztetéssel, tűzvédelemmel stb. ellátva tervezték újjá. A mai funkciókhoz igazítva a homlokzat szerkezeti rendszerének valamennyi részletét, a mai szigorú előírásokat betartva újrapozícionálták a külső kéreg alatti valamennyi tartószerkezeti, szigetelési, hőhídmegszakítási, szellőztetési, tűzvédelmi, rögzítési, stb. réteget. Külön figyelmet szenteltek a metrókijárat „zárványának" is. Megkomponálták és újraszerkesztették a „megsejtett" dunai homlokzatot, amelyhez nem álltak rendelkezésre korabeli Hültl-tervek vagy – vázlatok. Az új tetőszerkezetet és annak gépészeti, akusztikai, képzőművészeti felépítményeit is beleillesztették a tömegbe úgy, hogy a megtervezett új tartószerkezeti rendszert Pintér Béla elbontott házának megmaradó alapozási rendszerére kellett ültetniük. Az épület külseje rekonstrukció és műemlékvédelem, a kortárs építész az épület belsejében mutatkozhatott meg. A belső homlokzatok megfogalmazásakor létrejött szerkesztési elv rendszerbe foglalt lyukarchitectura, ahol a tömör felületekben vonalkódszerű, méretkoordinált, függőleges sliccek (ablakok) adják az építészeti ütemet. Az üveg függönyfalakban ennek inverzeként a tömör felületek „pajzsai" viszik tovább a ritmusképletet, az acél vázszerkezeteken pedig a zöldfalelemek felületei zárják a függőleges síkokon. Az ötödik, felülről látható homlokzatként pedig a belső udvarok geometrikusan elhelyezett zöld platói ugyanezt a kottát feszítik vízszintes felületekre. Így megvalósulhatott egy olyan rejtett építészeti világ, amely kontraszthatásával erősíti saját belső, de a történeti, külső homlokzat értékeit is. A Janus arcú épület tehát külső statikus-, a belső dinamikus közeg; a külső szimmetrikus-, a belső aszimmetrikus szerkesztésű; a külső történeti kőhomlokzat, míg a belső szálcement burkolatú; a külső nyugodt és a tér építészeti világához idomul, és azt szolgálja, míg a belső megfelel a XXI. század funkcionális igényeinek; a külső az 1927-es alapgondolat szerint befejezi a térfalat, míg a belső (a szomszéd épület mintájára) korunkat jeleníti meg.

A „nem házak"

Vadász Bence útkeresése nem ért véget a házaknál. A stílusbeli korlátok átlépése után megnyíltak a műfaji korlátok is. Az építészet a művészetek esszenciája. „Rejtve, vagy direkt, csöndesen, vagy harsányan, de benne foglaltatik a képzőművészet szobrokkal, reliefekkel vagy éppen az épület szoborszerűségével, – a festészet a színkompozíciókban, – a zeneművészet kottafüzetként akár a homlokzati lyuk-architectúrában, - vagy épp a költészet a ritmussal, a hangsúlyokkal és a rímekkel…"

Így alkothatta meg Vadász Györggyel és Kő Pál szobrászművésszel a Budavári Koldus Kapu (1995) háromdimenziós, hullámzó kapuzatát (kovácsoltvas: Lehoczki János) a Hauszmann-féle Turulos HabsburgKapu pandantjaként, - vagy a New Yorki magyar '56-os Emlékhely díjazott pályamunkájának jelképrendszerét, a védtelen magárahagyatottságot és a bátorságot szimbolizáló alkotást, - vagy a Kopaszi-gátra tervezett gyalogos híd (2008) mediterrán kikötőket idéző sziluettjének árbóc erdejét és „lebegő", térben hullámzó stég-rendszerét, – a Bence hegyi kilátó (2015 Tervezőtárs: Vadász Balázs) pályázat halcsontvázat idéző sziluettjének konzolos kosárgörbéjét és az Anna Réti Kápolna (2019) terepből gyűrt „tarajos hullámívét". Így készülhetett a 2018-ban tervezett Lágymányosi Új Duna híd pályázatuk tartószerkezeteinek dinamikus hullámsora, azok egymást erősítő-, vagy épp kioltó – szecesszióba hajló interferenciája, és a Reformáció 500 éves évfordulójára megfogalmazott Emlékkút terv, amely a református építészeti hagyományaink lenyomatát igyekezett beemelni a kompozícióba, – vagy a zuglói Vészkorszak Emlékmű pályázatuk elhagyatott, üres terének szimbolikus üzenete – a „hiány" minimalista építészete.

De az épületeken túlmenően ugyanilyen formakeresés eredménye, más dimenziókba átlépve, a VERS is! „Aminek, mint a jól komponált épületeknek – rímképlete van, – hangsúlyai vannak, – sorvégi rímei lehetnek, – ritmusa van, – és üzenetet közvetít…

EPIGRAMMA

„…mert amióta te nem simogatsz, ugye látod, tusvonalam elaludt szelíden a papíron…"

[2020]