Bertalan Tivadar

„Bertalan Tivadar a tér prófétája. Tervei a képzelet sikongó orgazmusának ígéretei és igézete". (Hernádi Gyula: Bertalan Tivadar, Bertalan, Agroinform, 2011. p.5.)

Filmszínházi alkotói munkássága 1950-ben kezdődött. Szimbiózisban jöttek létre a filmdíszletek, közben születtek festészeti művek és látványtervek, szóképek és képszavak. A tér prófétájának aktív alkotói szakasza 2016-ban sem lezárt életmű. Ma is vászonra álmodja vízióit, melyek kiapadhatatlan forrása alkalmazott tervezői munkásságának témái, de hangulataiból önálló műalkotások sora tekinthető meg tárlatain.

Mestereként tisztelte a tanulmányai során megismert Bortnyik Sándor festőművészt, aki az 1950-es években a Magyar Iparművészeti Főiskola rektora volt, de hatottak pályaképének kialakítására tanárai Oláh Gusztáv és Nagyajtay Teréz is. Professzorai, tervezői munkásságuk mellett nagyszerű rajzolók voltak, így a tervek képzőművészeti megvalósításaiban is számos ötlettel ajándékozták meg a hallgatót. Mindez párosult Bertalan művészeti érzékenységével és az 1940-es évek közepén hirtelen ötletből megvalósított „külföldi tanulmány útjával", mikor Ausztráliáig követte az avantgard festészeti lehetőségek megvalósulásait. Díszlet- és látványtervezői tevékenység nélkül nem létezhet filmművészet, s ebben a tevékenységben döntő szerepe volt Bertalan Tivadarnak. Meghatározó volt pályaképének alakulásában Várkonyi Zoltán rendező is. A Csutak és a szürke ló produkcióban dolgoztak együtt. A rendező vakon bízva Bertalan elképzeléseiben, volt, hogy bizalma jeléül az üres terv-lapot is ellenjegyezte alkotótársának. A külföldi produkciók közül a tervező meghatározó élményként emelte ki, amikor Christian-Jaques filmrendezőnek a Lumumba utcában (ma Róna utca) óriási cirkuszi sátrat hoztak létre az Árpád a cigány díszleteihez. Monumentális anyagfelhasználás és számos mérnök hozta létre a Bertalan ecsetével született díszletek tereit. Többek között együtt dolgozott Jancsó Miklóssal, Woody Allennel, a francia Filmakadémia elnökével, Jean Delannoy-al, magyar és nemzetközi elismert rendezőkkel. Ez a teljesítmény már önmagában is kiemelné Bertalan Tivadart az alkotók közül. De ez számára csupán háttér, bevezetés, hiszen jómaga elsősorban képzőművész, festő, grafikus alkotóként határozza meg magát. „Persze az írás sem nevezhető éppen mellékes foglalatosságnak, ezt eddig megjelent nyolc kötete bizonyítja. Kivívta a maga alkotói függetlenségét. Kacagtat és mélyen szíven üt." (Gyürky András: Képzőművészeten innen, irodalmon túl, Műhely, 2012/1. p. 35–39.)

Festményei a Színháztól, a Bábszínházon át a Bohócokig a megfoghatatlanabb, absztrakt művekig, a Metamorfózis sorozatig, minden témában vászonért kiáltanak. A festőművész sajátos látásmódját táblaképekben, díszletekben, szavakkal és illusztrációkkal is megvalósítja. A mindenség púpjától a Töpörin az angyalig köteteiben egyszemélyes szerzőként és grafikusként alkot. Bertalan – Bertalannal. Minden képe, szövege egy-egy újabb varázslat, mely azzal a kimondatlan céllal születik, hogy látva lássuk a láthatatlant.

Bertalan Tivadar első filmdíszlet munkája a fiatal filmrendező, Takács Béla kísérletét jelentette 1955-ben, a Bartók Béla halálának 10. évfordulójára készült Bartók-emlékfilmben. „Illő ma megemlékezni e tisztes kísérletről, amely talán fogva maradt még a „folklorista" és az „avantgardista" Bartók mai meggyőződésünk szerint nem tartható kettéosztásában. De ne maradjon említetten a máig példás szándék: Takács „a népek testvérré válásának" bartóki programjához igazodva idézte „a folklorista" Bartók emlékezetét, kikapcsolva mindenféle nacionalista felhangot." (Zoltai Dénes: A Bartóki ihletés, Filmvilág.hu, 2012.) Bartók Béla zeneszerzőt, másfél évtizeddel később egyik festményében is megörökítette. Film – díszlet – képi világ – festmény az alkalmazott és az alkotói megvalósításban is minden témában tetten érhető művészetében. A francia Filmakadémia elnöke, Jean Delannoy „az elmélet és a gyakorlati kivitelezés mesterének, a világ legjobb art-direktorának nevezte. (J. Delannoy, 1984-ben, elhangzott, Bertalan portréfilm, 2014.) A nemzetközi hírű szakember dícsérete azért is kiemelkedő, mivel a forgatókönyvíró, rendező Dr. J.Delannoy olyan elismeréseket tudhatott maga mögött, mint a Cannes-i filmfesztivál zsűritagja, Arany Pálma-díjas, a Cannes Fesztivál-nagydíjasa, tiszteletbeli César-díjas rendező. A francia filmművészet aranykorában, aktív rendezői korszakában ritkán osztogatta art-direktori méltatásait. Talán Bertalan volt az egyetlen európai látványtervező, aki ezt a megtisztelő címet kiérdemelte. Három filmben is együtt dolgozhattak Bertalan Tivadarral, az Anna Karenina, a Márton testvér, és a Nagy Károly munkálataiban. Egész városokat kellett megtervezni, beépíteni, látványelemeit legyártani. Volt mikor helyszínt kellett keresni, az ötlettől a megvalósulásig mindenért a látványtervező felelt a külföldi produkciókban, ezért is nevezték művészeti igazgatónak. Bertalan Tivadarnál a filmtervezés csapatmunkában jött létre, a rendezővel, a műszaki stábbal folytatott egyeztetések, ötlet-variációkról folytatott megbeszélések után születtek. Ehhez különleges rajztudása, grafikai kifejező képessége társult. Közben az önkifejeződés önálló alkotásai is létrejöttek, táblaképek, olajpasztell festmények és a ceruzával, krétával, temperával alkotott filmdíszletek képei is. A magyar és külföldi rendező, Bertalan mellett nem csupán egy elképzelést kapott, inkább álmai látványvilágát képekbe emelve, grafikában elmesélve, megörökítve, az alkalmazotti munkáról levált képzőművészeti alkotásokat tárva az filmalkotó elé. Nevét Magyarországon olyan híres filmekből, sorozatokból ismerjük leginkább, mint a Tenkes kapitánya magyar játékfilm sorozat, vagy a Tüskevár.

Filmtervei úgy születtek, hogy képekbe festette, álmodta színtereit, amit aztán a megvalósítás során a létrehozók felbontottak építészeti szakrajzra, statikai tervekre, hogy a pauszra vetett terv valósággá váljon. Az építészek és a segédépítészek létrehozták a díszletelemeket a műhelyrajzok, valamint Bertalan Tivadar irányítása alapján. Volt olyan külföldi produkció, melynek megvalósításában a művészeti vezető instrukcióival díszítőmunkások, mérnökök, építészek sora, több száz ember vett részt. Tereket, városokat kellett álmodni, keresni a filmek tematikájának megfelelően a Róna utcától Fóton át a Szovjetunióig. A nyugat-európai helyszíneket viszont már csak gondolataiban kereshette, hogy ecsetvégre kapjon egy-egy elképzelt pillanatot a francia, angol, német és amerikai produkciókhoz. A szabadtéri díszleteket, egész városokat Fóton építették fel, mely sokszor szinte kifolyt az épületből, az egész mezőt uralta az épület környezetében. Bertalan világa, szinte minden város színtere, a fóti szabadtéri műteremben valósult meg.

A magyar tévéfilmek létrehozásánál ismerkedett meg Horváth Jenő színházi- és filmrendezővel. Bertalan filmképeit látva, felkérte a tervezőt az 1981-es szolnoki, a Szigligeti Színház Troilus és Cressida bemutatójának látványterveire. Alkotótársa, a jelmezek tervezője Mialkovszky Erzsébet volt. Az előadásban puritán, filmképekkel kombináló, erősen a fény-effektekre összpontosító dobogó-szerű díszlet jött lére, híven tükrözve a rendezői elképzelést, teret adva az öltözetek karaktert formáló erejének.

Harminc évvel később, mint Újpest díszpolgára kapta Harsányi Gábor felkérését, színházi ősbemutatójának tervezéséhez. A Pesti srácok Dózsa László rendezésében az Újpest Színházban valósult meg. Témája ifjúságának meghatározó emléke volt. Fiatal leendő művészek fekszenek a földön, valahol egy lepusztult kultúrházban. A fiatalok gólyatáborban vannak és készülnek az egyetemi bemutatkozó előadásra. Várják a színész tanárt, aki eldönti, hogy alkalmasak-e a pályára. Egy történetet kell eljátszaniuk az 56-os forradalom főbb eseményeiről. Egy váratlan fordulat következtében aztán mégis komolyra fordul a színjáték, az életükért kell játszani. Ez az ősbemutató, diákoknak szóló ifjúsági előadás az 1956-os forradalom eseményeiről, a szabadságjogokról és az elnyomásról szólt. Bertalan Tivadar pályaképében a 2011-es színházi tervezéssel összemosódott saját kamaszkora, megélt élményei, kiírt tapasztalatai a meghatározó történelmi eseményekről, az oktatásban és nevelésben eltöltött évtizedek tapasztalataival, filmszerűség látványvilága a életének, műtermének meghatározó helyszíneivel és Újpesttel. Formavilágában, a választott módszerekben ma is együtt él benne a ceruza, kréta, olaj, bármilyen anyag, ami formát adhat kifejeződéséhez. Méltán kaphatta meg a történelmi elismerést is. 2006-ban az 1956-os forradalom 50. évfordulóján a Lithea Könyvesház rendezvényén 1956 – Emléklapot vehetett át a magyar történelem sorsfordító eseményeit ábrázoló illusztrált könyveiért. A Lipi és a Hangok a papírgalacsinból ugyanazon érzésvilág különböző megközelítései. Élet – Rajz – Regény önéletrajzi epizódokkal, melyek történelmi események sodrában hirtelen fordítottak élete választott útjain.

A 40. Magyar Filmszemle életműdíjasaként művészetében „szimbiózisban él az illusztrálás és a szöveg. „Minden műfaj azonos, de minden téma megköveteli a maga műfaját. A művészember minden műfajt képes űzni. Ha egyhez igazán ért, akkor a többihez is, amennyiben megtanulja a kifejezés eszközeit. Van olyan téma, ami olajképet kíván, van olyan téma, hogy írást kíván, van olyan belső löket, ami egészen mást„ (Sulyok Máté: Ötven kiló pausz – Beszélgetés Bertalan Tivadar látványtervezővel, a 40. filmszemle életműdíjasával)

2011-ben jelent meg művészeti albuma, grafikáival, díszletterveivel, táblaképeivel, festményeivel és írásaival, a Bertalan Album. „Bertalan Tivadar az író, a képzőművész, a gondolkodó, a humorral telített frigyláda, a filozofikus kacaj sátornyi visszhangjának a hordozója." (Szakolczay: Bertalan, Agroinform, 2011. p.3.) Megkapóan nyers önarcképe az album borítólapja egyben, híven tükrözi az anyaghasználat precizitását és a puritán megjelenítést. Az „Eötvös-bohóc" (ahogy magát nevezte évtizedeken keresztül) furcsa fintora, a kisember szerepből kiváló alkotói értelmezés önreflexiója. „a boldogságnak és az örömnek van egy csalfa tulajdonsága: emlékeinkben és reményeinkben foglal helyet. A mindenkori jelenünkben ritkán érhető tetten. Ha jelenünk múlttá vált, alattomosan megjelenik, ha jövőnk jelenné, hűtlen szeretőként eltűnik. Ha a boldogság és az öröm netalán még emlékeinktől és reményeinktől is távol tartja magát, akkor jelenünk sincs, mi magunk sem vagyunk. Ne is számítson ránk a Statisztikai Hivatal. Ami pedig azt a bizonyos átmeneti állapotot illeti, amit összefoglalóan életnek nevezünk, annak még itt vagyok, bármilyen kiismerhetetlen is, és - nem tudok csinálni mást, csak mindig mást - szavakkal is festek és képekkel is beszélek, miközben csalódásaimban bizakodom."

2014-ben az MMA megrendelésére, a festő műtermében forgatta Domokos János a Látni a láthatatlant, című portréfilmet Bertalan Tivadarról. 2015-ben életmű - kiállítását Képszavak és szóképek címmel mutatta be a Magyar Művészeti Akadémia Vigadó Galériájában. Kurátora, a Kossuth-díjas Székely László tér-tervező, díszlettervező volt, a Nemzet Művésze, az MMA rendes tagja, akadémikusa. A több műfajú, többirányú gondolkodás meghatározó pályaképében, ezt emelte ki a tárlat rendezője is. Bertalan Tivadar a Magyar Írószövetség tagja, a Magyar Karikatúraművészeti Szakosztály alapító tagja, az Újpesti Művészek Társaságának alapítója, Újpest és Budapest díszpolgára, a 40. Magyar Filmszemle Életmű-díjasa, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, akadémikusa.

Bertalan Tivadar maga a Teremtő Gondolat, ki papírra vagy vászonra veti születő szövegeit, látvány-vízióit, újra értelmezett szimbólumait a kommunikatív művészeti reflexióit. A máig aktív „Eötvös-bohóc" figuráját alkotásai teszik naggyá és megkerülhetetlenné.

Bibliográfiájában egyéni és csoportos tárlatok, kisfilmek és portréfilmek, színházi tervezések, filmdíszletek, magyar és külföldi produkciók játékfilmjeinek látványtervei, filmsorozatok, illusztrációk, grafikák, egyszemélyes kötetek, kritikák, festmények és táblaképek válogatása adja a közel hét évtizede tartó életmű töretlenségét.

[2016]

A pályakép szerzője színháztörténész, a szcenikai gyűjtemények vezetője, OSZMI